Gesta Hungarorum
Anonymus Belae regis notarius
P. mag.
narr., hist.
1200 k.
seu ’Historia Hungarica de septem primis ducibus Hungariae’. Juxta recentiorem et probabiliorem opinionem historicorum Hungaricorum auctor Gestorum Hungarorum (ut quidam opinantur, magister Petrus notarius) ad aetatem Belae III regis referendus est, qui opus suum (fortasse usque ad sua tempora continuandum) inter a. 1196 et 1203 conscripsisse videtur. Is pro fundamento Gesta Ungarorum, saec. xi composita et in saec. xii continuata, posuit, et licet etiam aliis fontibus ac scriptis monumentis usus sit, potissimum tamen ex traditione gentis Hungaricae hausit, et copiose enarravit, quomodo Hungari patriam suam (cr. intra a. 895–905) occupaverint.
2 (1967) 357–359.
v. Edd. Juhász, p.6 et Jakubovich, pp. 15–17; v. Comm. Macartney (1953) 59.
L. Fejérpataky, Béla király névtelen jegyzõjének könyve a magyarok viselt dolgairól. I. Melléklet, Anonymus hasonmásához, Budapest 1892, cum facs. totius cod.
in Schwandtner, 1 (1746) 1–38, (17652) 1–60 (17663) 1–46; J. G. Schwandtner, Cassoviae 1747, et Claudiopoli 1747 (eadem ed. mutato solum frontispicio); Schwandtner, in Calendarium Tyrnaviense ad a. Jesu Christi 1765 et 1766; Schwandtner, Cassoviae 1772; St. L. Endlicher, Viennae 1827; in Endlicher, (1849, 19312) 1–54; F. Mátyás, in Font. dom. Hung., 2 (1883) 1–51; L. Fejérpataky, Béla király névtelen jegyzõjének könyve a magyarok viselt dolgairól. I. Melléklet, Anonymus hasonmásához, Budapest 1892, cum facs. totius cod.; L. Heinemann in M.G.H., SS., 29 (1892) 532–536, 540 partim; H. Marczali, Budapestini 1892, liber praelo subiit quidem, sed nunquam prodiit; Fejérpataky, in Pauler–Szilágyi (1900) 392–463; L. Juhász, P. magister quondam Bele regis Hungarie notarius: Gesta Hungarorum, in Juhász, saec. xii-xiii (1932); G. Popa-Lisseanu, in Font. hist. Daco-Roman., 1 (1934) 23–70; *Ae. Jakubovich–D. Pais, in Szentpétery, 1 (1937) 33–117, ed. crit.; in Gombos, Catal., 1 (1937) 229–256.
igen
Hungarice: J. Lethenyei, Anonymus, az az Béla királynak nevetlen író deákja…, Pest 1790; I. Mándy, Magyar Sunád, avagy I. Béla királynak nevetlen Íródeákja, Debrecen 1799; K. Szabó, Béla király névtelen jegyzõjének könyve a magyarok tetteirõl, Pest 1860, iterum ed. In Magyar Könyvtár, 30, Budapest 1898, transl. Correxit Mika; v. Edd. Fejérpataky, Béla király; D. Pais, Magyar Anonymus. Béla király jegyzõjének könyve a magyarok tetteirõl, in Napkelet Könyvtára, 14, Budapest 1926; L. Erdélyi, Krónikáink magyarul, Szeged 1943, pp.11–57; Pais, in Gy. Györffy, A magyarok elõdeirõl és a honfoglalásról, Budapest 1958, pp. 95–138; Romanice: M. Bésan, Gesta Hungarorum – Chronicon Belae regis notarii. Cronica notarului anonim al regului Béla. Faptele ungurilor, Sibiu 1889; v. Edd. Popa-Lisseanu, pp.71–124.
H. Marczali, Anonymus regis Belae notarius, Századok 13 (1879) 170–176; Marczali, A magyar történet kútfõi az Árpádok korában, Budapest 1880, pp.65–77; Marczali, Ungarns Geschichtsquellen im Zeitalter der Arpaden, Berlin 1882, pp.84–102; v. Edd. Mátyás, pp.246–302; J. Uhlárik, Nyelvészeti tanulmányok Anonymus de Gestis Hungarorum c. munkája felett, Nagyszombat 1889; Wattenbach, II (18946) pp.210–211; Gy. Sebestyén, Ki volt Anonymus? I–II, Budapest 1898, cum bibliogr.; S. Krausz, Nemzeti krónikáink bibliai vonatkozásai, Budapest 1898, passim; R. Fr. Kaindl, Studien zu den ungarischen Geschichtsquellen, Arch. österr. Gesch. 88 (1899–1900) 211–222, 369–400; L. Fóti, Gog und Magog. Der anonyme Notar König Bélas, Ung. Rundschau 1 (1912) 618–653; J. Melich, Bolgárok és szlávok, Magyar Nyelv 17 (1921) 1–15, 65–78; B. Hóman, A Szent László-kori Gesta Ungarorum és a xii–xiii. századi leszármazói, Budapest 1925, praesertim pp.44–49; Hóman, A magyar hun-hagyomány és hun-monda, Budapest 1925, praesertim pp.29–33, 95–106; E. Jakubovich, P. Mester. Adalékok az Anonymus-kérdéshez, Klebelsberg-Emlékkönyv (Nabholz, XI a 23), Budapest 1925, pp.169–213; Jakubovich, Adalékok az Anonymus-kérdésbez, Akadémiai Értesítõ 37 (1926) 143–171; J. Balogh, Miért Névtelen Béla király jegyzõje? Magyar Nyelv 22 (1926) 305–307; K. Schünemann, Die Römer des anonymen Notárs, Ung. Jahrbb. 6 (1926) 448–457; I. Madzsar, A II. Géza korabeli névtelen, Értekezések a történelmi tudományok. Körébõl 24/11 (1926); J. Deér, Szkitia leírása a Gesta Ungarorumban, Magy. Könyvszemle N. S., 37 (1930) 243–263, praesertim pp. 246– 252; K. J. Heilig, Wer war der Anonyme Notar?, Jahrb. Inst. ung. Gescbforsch. 2 (1932) 1–61; S. Altorjay, Anonymus és a magyar õsalkotmány, in Magyar Jogászegylet Könyvtára, 8, Budapest 1932; S. Domanovszky, Anonymus és a II. Géza korabeli Gesta, Századok 67 (1933) 38–54, 163–184; L. Erdélyi, Anonymus III. Béla jegyzõje, Szeged 1933; S. Fest, Anonymus angol forrásai, Egyet. Philol. Közl. 59 (1935) 162–179; E. Mészáros, Qua ratione Anonymus Hungarus in conscribendis Gestis suis Sacra Scriptura usus sit, Quinqueecclesiis 1936; L. Szilágyi, Az Anonymus kérdés revíziója, Századok 71 (1937) 1–54, 136–202; J. Deér, Quis fuerit fons primigenius Gestorum Chronicorumque Hungaricorum medii aevi ex saeculo xi oriundus at post deperditus, in Szentpétery, 1 (1937) 6–8, 10; Jakubovich, Praefatio, in Szentpétery, 1 (1937) 15–30; Szilágyi, De aetate ac persona P. magistri, Anonymi Belae regis notarii, in Szentpétery, 2 (1938) 631–634; C. A. Macartney, Pascua Romanorum, Századok 74 (1940) 1–11; Macartney, Studies on tbe Early Hungarian Historical Sources, I, Budapest 1938, pp.27, 29, 33–34; III, Budapest 1941, passim; VI–VII, Oxford 1951, passim; J. Honti, Anonymus és a hagyomány, in Minerva Könyvtár, 60, Budapest 1942; J. Gyõry, P. mester franciaországi olvasmányai, Magyarságtudomány 1 (1942) 8–25; Z. I. Tóth, Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus mûvében, Századok 79–80 (1945–1946) 21–84; P. Váczy, Anonymus és a Justinus-kivonat, Turul 58–60 (1944–1946) 1–13; Szilágyi, A 200 éves Anonymus-kérdés, Magy. Könyvszemle 70 (1946) 5–24; Szilágyi, P. mester forrásai és módszere, Magyar Nyelv 43 (1947) 117–127, 193–200, 246–253; Gyõry, Gesta regum — Gesta nobilium, Budapest 1948; Gy. Györffy, Krónikáink és a magyar õstörténet, Budapest 1948, pp.4–10, 108–125, 129–146, summarium pp.181–189, sub tit. Les chroniques hongroises et lhistoire primitive des Hongrois; Macartney (1953), praesertim pp. 59–84; J. Horváth, Árpád-kori latinnyelvû irodalmunk stílus-problémái, Budapest 1954, pp.196–238; H. Fodor, Petrus dictus magister Parisiensis, Forschungen Fortschritte 28 (1954) 182–185; S. Eckhardt, Anonymus dölyfös bolgárjai, Magyar Nyelv 56 (1960) 248–250; G. Karsai, Az Anonymus-kódex keletkezéséhez. A P iniciálé jelképei, Magy. Könyvszemle 76 (1910) 149–175; J. Gerics, Legkorábbi gestaszerkesztéseink keletkezésrendjének problémái, Értekezések a történeti tudományok körébõl N.S., 22 (1961) 26–83; L. Csóka, Ki volt Anonymus?, Magyar Nyelv 58 (1962) 153–159, 336–346; I. Melich, Dolgozatok, Acta, II, Budapest 1963, pp.3–28; Gy. Györffy, Formation détats au ixe siécle suivant les ’Gesta Hungarorum’ du notaire anonyme, in Nouvelles études historiques, 1, Budapest 1965, pp.27–53; I. Horváth, P. mester és mûve, Irodtört. Közl. 70 (1966) 1–53; K. Sólyom, Új szempontok az Anonymus-probléma megoldásához., ibid., pp.54–84, cum summ. Gallico.